Valóra vált álom

DSC_0302DSC_0237

A sok munka, küzdés, fogyasztás, kudarc, siker után eljött a várva várt nap. Hajnalban indult a repülőnk, amiről Barcelonában szálltunk le, onnan autóval mentünk tovább Pamplonába. Ott nagy örömmel fogadtak a spanyolok és az olaszok egyaránt. Szálláshelyünket elfoglaltuk, és szétnéztünk a városban. Az utazásban nagyon elfáradtunk, így este korán elaludtunk.
Másnap izgatottan vártuk az aznapi edzéseket, délelőtt és délután is egy-egy edzésünk volt.
Az időjárásról csak annyit, hogy november végén is minimum 10 fok volt a hőmérséklet.
Az első edzésen kicsit furcsán éreztem magam annyi külföldi között, főleg úgy, hogy nem beszélem a nyelvüket. Kézzel-lábbal magyaráztunk egymásnak, így azért megértettük magunkat mindig. Az edzés volt a legfontosabb akkor is. Nagyon jó edzések voltak, sok új fogást tanultunk a spanyoloktól, ők pedig tőlünk. No meg azért is emlékszem nagyon az ott töltött hétre, mert ott törték el a fülem.
A spanyolok birkózása nagyon különleges volt számomra, mert földön voltak olyan fogásaik, amik nehezen kivitelezhetők számunkra. Úgy néztek ki ezek a fogások, mintha kitörnék a kezedet és a lábadat egyszerre, és át is dobnak magukon. Túléltük azokat a fogásokat, mint minden mást azon a héten.
Enni egy hétig csak marhát, halat, vagy valami tengeri dolgot ettünk, ami néha elég érdekes volt.
Az edzéseken és az új fogásokon kívül még az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy láthattuk az Atlanti óceánt, ami nem mindennapi dolog.
Rengeteg új ismerősöm lett Spanyolországban. A kedvenc spanyol barátunk, akit Alonsónak becéztünk, onnan kapta a nevét, hogy a BMW-jével minden körforgalomban keresztbe ment. Persze, hogy vele mentünk edzésre.
Sokat birkóztunk is együtt. Volt még egy orosz származású spanyol birkózó, akivel edzettem párszor, neki sikerült eltörnie a fülem. Nem bántam, mert ahogy edzőm mondaná: „legalább látják, hogy birkózó vagy”.
Gyorsan elszállt az az egy hét, fájó szívvel felszálltunk a repülőgépre. Rengeteg élményt gyűjtöttünk. Az ország egy részét megismertük, nagyon sok új fogással jöttünk haza, amiket be is mutattunk csapattársainknak.
Amikor itthon tanítottuk egymásnak a fogásokat, még jobban eltörték a fülem…
Az tudom mondani, hogy megérte, a sok küzdés meg fültörés árán is.

„Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem: igazad lesz.”

You may also like...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás