Új csapatban

Mikor befejeztem az általános iskolát, és felvettek a váci Boronkay György gimnáziumába egyben új floorball csapatba is kerültem. Az elején még teljesen idegennek éreztem magam a többiek közt, mert nem ismertem senkit, de ezen gyorsan segítettem, össze barátkoztam a velük. Miután megismertem a társaimat, azt is megtudtam néhányan ezelőtt még soha nem floorballoztak csak ki akarják próbálni, hogy milyen is ez a sport. Miután kipróbálták ott ragadtak, mert tetszett nekik, és ezután már jártak rendszeresen edzésekre. Az edzőnkön is sokat múlt, hogy mennyien jöttek, mert ő egy nagyon vidám ember, sokat viccelődik velünk edzéseken, és az egész csapat kedveli őt. Mikor már kialakult, kijó lesz1k járnak rendszeresen edzésekre, az oktatónk megkérdezte, hogy mennyünk-e a diák olimpiára. Erre mi egyértelműen igent mondtunk, nem volt senki közülünk, aki nem akart volna kiállni a próbára. Miután megbeszéltük, hogy megyünk, az edzőnk azt is elmondta, akkor nagyon keményen kell edzenünk, hogy valamit el is érjük a diákolimpián. Innentől kezdve keményebbek voltak az edzések, és próbáltuk magunkból a legjobba kihozni. Viszont még így is jutott edzések végén idő arra, hogy egy keveset szabadon játszunk, ilyenkor mindig kipróbálgattuk azok a dolgokat, amiket előtte tanultunk. A tesi órákon egyben vagyunk a nagyobb korosztállyal, mert annyira azért nem nagy a floorballosok létszáma hogy több csapat is kijöjjön. Így a nagyobbakkal együtt edzünk, ami nem rossz dolog, mert tőlük is sokat lehet tanulni. A csapattársaimról annyit, hogy összesen kilencen kezdtük mostanra meg már tizenketten vagyunk a mi korosztályunkból.

Egy edzés nálunk úgy néz ki, hogy bemelegítéssel kezdünk majd utána minden órán más-más, de hasonló ügyességi gyakorlatot végzünk, amit próbálunk egyre gyorsabban és pontosabban végrehajtani. Miután ezzel végeztünk a gyors passzokat gyakoroljuk, mert annak nagy jelentősége van, hiszen ha valaki gyorsan és pontosan tud játszani, akkor az ellenféllel úgy játszik, ahogy akar. Persze tapasztalt és erős ellenféllel sosem egyszerű. Órák végén mindig játszunk egy keveset kötetlenül, amikor is alkalmazhatunk bármilyen technikát, hogy izgalmas legyen a játék. Mivjó lesz 2el ezek az edzések reggel kezdődnek hétkor, korán kell kelnem, hogy időben beérjek, de megéri ez a kis kényelmetlenség, hogy floorballozzak. Igaz párszor már voltam úgy, hogy nem akarok fél hatkor felkelni, és inkább hagyom a fenébe az egészet, de végül mindig bementem az edzésekre, és még egyszer sem hiányoztam; mivel a szívem mélyéből akarom csinálni, csak néha vannak külső lustasági hatások, amikkel meg kell küzdenem. Ezzel nem csak én vagyok így, mert már egypáran mondták, hogy nem fognak bejönni, de végül mégis voltak edzésen. Szóval nem csak nekem vannak a koránkeléssel problémáim, viszont mi ez miatt alkotunk együtt egy nagyon elszánt csapatot, szerintem, mert az edzéseinkért még ezt is megtesszük.

 

Nemes Attila

You may also like...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás