Nagy Sándor: My lovestory

Ebben a blogomban az eddigi életem egyik legszebb évét szeretném elmesélni.

Akkor kezdődött minden, amikor 2016-ban egy budapesti gimnáziumba kerültem. Minden új volt számomra, ismeretlen volt a nagyvárosi nyüzsgés. Amikor szeptemberben elkezdődött a tanítás, az első pár hétben sikerült lebetegednem, és miközben itthon unatkoztam, a Facebookon megláttam egy profilt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egy csinos lány volt a képen, akit rögtön felvettem ismerősnek, és beszélgetni is elkezdtünk. A beszélgetésünk során kiderült, hogy az iskoláink egy utcában vannak. Rövidesen megbeszéltünk egy találkozót, amit – az egyik barátom rossz tanácsára – kihagytam, majd az egész beszélgetés is feledésbe merült. Eltelt egy hónap, és egy átlagos sulis nap után a buszmegállóban megláttam egy lányt, és az egyik haverom egyből mondta, hogy ő az a lány, akivel korábban beszélgettem már az említett közösségi oldalon. Amikor ezt megtudtam, rádöbbentem, hogy hiba volt lemondani azt a bizonyos korábbi találkozót. Ezután újra elkezdtünk csetelni, és megbeszéltünk egy újabb találkozót, ami nagyon jól telt.

            A mai napig sokszor eszembe jut az a szép mosoly, amit láttam az arcán. Ahogy telt az idő, egyre többször találkoztunk és jobban megismertük egymást. December 3-a volt az a bizonyos nap, amikor kimondtuk, hogy hivatalosan is egy pár vagyunk. Ezen a napon ismertem meg a családtagjait, akikkel nagyon jó viszonyt ápolok azóta is. Természetesen, mint minden kapcsolatban, nálunk is előfordul, hogy néha összeveszünk valamin, de a problémáinkat mindig meg tudjuk beszélni. Megismerkedésünk óta sok közös programot csináltunk, és rengeteg közös élményben volt részünk, ezek pedig még közelebb hoztak minket egymáshoz. Ilyenek voltak például a közös fesztiválozások, bulizások, színházi előadások és mozizások. A mai napig szoktunk nosztalgiázni, felidézzük a legemlékezetesebb pillanatainkat.

            Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy kapcsolat olyan meseszerű legyen, mint a miénk, elengedhetetlen az egymás iránti kölcsönös tisztelet. A személyes tapasztalatom az, hogy egy működő párkapcsolathoz szükség van arra, hogy időnként kilépjünk a saját komfortzónánkból, figyeljünk egymás vágyaira, és próbáljuk meg egyedivé és izgalmassá tenni a kapcsolatunkat. Kívánom az összes kedves Olvasómnak, hogy találják meg a másik felüket!

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás