Miért jó veszíteni is?

A floorballal általános iskolás koromban ötödik körül találkoztam először. Akkor fogtam elsőnek a kezemben floorball ütőt, ami akkor még nagyon nagy volt nekem, és sokat bénáztam vele. Az első játékomon örültem, ha eltaláltam labdát, mert azelőtt nem játszottam még soha ütős sportot. Mivel sokat ügyetlenkedtem, kalimpáltam aKEEP CALM AND HAVE FUNz ütővel elég veszélyes volt a játék közben a közelemben lenni. Egy jó pár sebet kiosztottam másoknak, míg meg tanultam, hogy kell kezelni az ütőt. Viszont nem csak én voltam kezdő, hanem egy jó pár barátom is, így én is kaptam néhány ujjra csapást, kézre verést, lábra vágást. De nem vettük ezeket a sérüléseket komolyan, csak azt néztük, hogy jó legyen a játék. Mindig nagy élvezettel játszottunk, és az órák után mindig vidáman jöttünk ki, meséltük, hogy ki hány gólt lőtt, meg ki-kitől kapott „simogatást”. Idővel egyre jobbak lettünk, és egyre komolyabban vettük a játékokat. Ebből adódóan néha még ordibálás is volt, ha vesztett valaki; igaz, ez főleg rám volt jellemző, mert én nagyon nem szerettem veszíteni. Ilyenkor kiállítottak, hogy lenyugodjak, és ez pár perc alatt sikerült is. Utána mindig szégyelltem a kitöréseimet, ezért próbáltam leszokni az ingerkedéseimről. Így egyre jobban tűrtem, ha veszítettem, és ma már, ha nem is nevetek, amikor nem nyerek, de mosolyogva eltűröm. Persze még most sem szeretek veszíteni, de már nem azt csinálom, amit kis koromban, hogy nekiállok üvöltözni a nyertesekkel, hogy biztos csaltak vagy valami hasonlókat; hanem gratulálok nekik, és ha jó-fejek akár össze is barátkozom velük.

Szóval a floorballozás mellett megtanultam veszíteni is, így két legyet ütöttem egyszerre, ahogy mondani szokás. Viszont még mást is megtanultam: csapatban játszani, ami nem is volt olyan egyszerű. Mivel mindig ki akartam tűnni így mindig önző voltam, és ha hozzám jutott a labda nem passzoltam senkinek. Ebből pedig ritkán sült ki jó dolog, mert mindig vagy elrontottam, mert nem volt jó helyzetem, vagy elvették a labdát, és utána újra meg kellett dolgozni azért, hogy vissza szerezzük. Így egy idő után már nem sokat passzoltak nekem ezért le kellett szoknom az önzésről. Ami nem is tartott olyan sokáig, mert csak jól kell tudni passzolni, meg a helyzeteket felismerni, majd megfelelően cselekedni. Miután pontosan tudtam továbbítani, és egyre többet adtam másnak is labdát, újra a csapat tagjaként játszottam.tökmindegy

Miután ezt a két rossz szokásomat legyőztem, jobb lett a játék nekem is, a társaimnak is, de még az ellenfélnek is. Ebben az előrelépésben nagy segítség volt, hogy floorballoztam, mert ha nem játszom ilyen csapatjátékot, akkor vagy később veszem észre ezeket a rossz tulajdonságaimat, vagy nem is veszek tudomást róluk, és akkor még ma is keseríteném az életem, meg másokét is.

Nemes Attila

You may also like...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás