Kiszely Tibor

Merj nagyot álmodni!

Az egész négy éves koromban kezdődött. A családommal néztem nagyon sok angol foci meccset. Már az első pillanattól kezdve tetszett a labdarúgás. Különösen felkeltette az érdeklődésemet Cristiano Ronaldo.

Briliánsan cselezett, nagyon gyors volt, mindenkit lehagyott. Iszonyatosat lőtt, akár közelről, akár távolról. Nagy motivációt keltett fel bennem, és arra gondoltam, mi lenne ha…

Innentől elkezdődött egy őrület, amiből soha nem szeretnék kiszabadulni. Emlékszem mindenáron egy focilabdát szerettem volna, és egy stoplist, amivel tudom rúgni a bőrt. Miután megkaptam a megfelelő felszerelést édesanyáméktól, nagyon sokat tartózkodtam a labda mellett. Nagyon szerettem másokkal focizni, köztük édesapámmal. Én folyamatosan azt hajtogattam, hogy mi lenne ha elmennénk a városi sport klubhoz, és elkezdenék focizni a csapatban. Édesapámék azt mondták várjak még egy picit, gyakoroljak még. Eközben folyamatosan motivált Cristiano Ronaldo, minden nap néztem róla videókat. Próbáltam begyakorolni a cseleket, a lövéseket, és fejleszteni a gyorsaságom, illetve a robbanékonyságom. Eljött a nagy nap, ekkor már hat éves voltam, tehát több, mint egy egész évet vártam. Elmentünk beiratkozni. Felvettek a Tura VSK csapatába, ami hatalmas öröm volt számomra. Aznap alig vártam, mikor mehetek először edzésre.

Életem első közös edzése

Elmentem, nagyon vártam, izgultam is egy picit. Sok ismerős arc volt. Volt aki bíztatott, volt aki csak odaszólt:”Soha nem lesz belőled senki.„

Én hat éves fejjel sírtam ez miatt, de viszont erős voltam, és kiálltam magam mellett, bíztattam magam, hogy, megfogom csinálni!

Teltek múltak az idők, egy év után átkerültem egy másik edzőhöz, akit a második apámnak tekintettem, de volt még egy edzőnk mellette, akit szintúgy nagyon szerettem/szeretek. A csapatom pedig a második családommá vált. Rengeteget tanultam az edzőimtől, és a csapattársaimtól egyaránt. A foci csapatjáték. Megtanítottak alapvető dolgokra, mint például a pontos passzok, labdaátvételek, cselek, dekázás, kapura lövés, stb. Egy héten három edzésem volt. Én mellette rengeteget gyakoroltam itthon, egyedül. Egyre több csapatsiker, és egyéni sikerem lett. Sokáig balhátvéd voltam, de az igazi posztom a bal oldali támadó volt. (jelenpillanatban csatár vagyok). Elmúltak az évek, kaptam értesítést, hogy bekerültem a Pest megye válogatottba én, és még három csapattársam. Három napos „táborban” vettünk részt. Jött egy értesítés az MTK akkori utánpótlás edzőjétől, hogy szívesen megnézne egy próbajátékon. Nagyon örültem, és természetesen elfogadtam. 2014-ben elmentem az első MTK-s edzésemre, és mentem utána még 4 alkalommal. Tudatták velem, hogy ne hagyjam abba amit csinálok, mert egyszer még lehet belőlem valaki, viszont közölték velem a hírt, hogy nem vagyok elég technikás. Tisztelettel búcsúztunk el, édesanyám volt a kísérőm, aki minden alkalommal velem volt. Én kicsit megkönnyeztem, nem győztem visszatartani. De folyamatosan azon kattogtam, hogy: „nem baj, majd legközelebb, gyerünk tovább”. Ez egyfajta „megerősítés” volt.

Tovább edzettem, ezúttal még keményebben. Azt tudni kell, hogy a kondíciómat is fejlesztettem az elmúlt években, hogy még erősebb legyek. Mindig is szerettem felnőttek ellen focizni, mert tudtam, hogy ők nagyobb fizikummal rendelkeznek, mint én.

Eltelt újra egy sikeres év. Eljött a 2015-ös „évzárója” a Turai csapatomnak. Nagyon szép díjakban részesültem, amit ilyen formában is szeretnék NAGYON MEGKÖSZÖNNI!

Viszont éreztem valamit…, éreztem, hogy tovább kell lépnem, hogy nagyobb kihívásokra vágyok, és döntöttem. A szeretett csapatomból tovább kell lépnem.

Jött egy hatalmas dolog, egy betegség, ami nagyon legyengített, és kórházba is kerültem. Két oldali tüdőgyulladással mentem a kórházba. Egy hónapig hanyagolnom kellett a futballt. Hatalmas érvágás volt számomra, én három hét után már fociztam, mert nem bírtam ki. Persze csak itthon.

Miután felépültem teljesen, felkereste édesapám a REAC edzőjét, akivel megbeszélték, hogy mikor tudnék menni próbajátékra. Szuper! Következő hét csütörtökön egy mérkőzésen mutatkozhatok be. Eljött a nap, amikor ugyanis elmentünk édesanyámmal, találkoztunk az edzővel, akit kerestünk. Bemutatta a csapatot nekem, beszélgettünk. Nagyon aranyos, és kedves, illetve közvetlen volt. Nagyon nehéz volt egyből mérkőzésen bemutatkozni, nem ismertem a társakat. Bal oldalt kezdtem. Futottam, és pár perc után azt éreztem: végem van. Szólnom kellett, hogy tüdőgyulladásból jöttem vissza, és ezért nem éreztem túl jó kondícióban magam. De nagyon szerettem volna megmutatni, mire vagyok képes. Úgy jöttem le a pályáról meccs végén, hogy a fejemmel lefele néztem, csóváltam a fejem, csípőre tett kézzel, és kérdeztem magamtól: „miért nem tudtad megmutatni?… biztosan nem sikerült”. Szomorú voltam. Édesanyámat kérdeztem, ő is nagyon szomorú volt, mert még nem látott így játszani. Kérdezte mi a baj, én válaszoltam kétségbeesetten: „szerintem nem sikerült.” Az edző oda jött hozzánk beszélgetni. Azt mondta, hogy látszik, hogy tüdőgyulladásból jöttem vissza, és hogy nem vagyok elég technikás. Majd a végén azt mondta: „öcskös, megtanítalak!” Annyira örültem, fel sem tudtam fogni! Egy nagy lépésre tettem szert.

blogolj37Eltelt azóta fél év, és nagyon sokat fejlődtem. Megtanultam sok technikai dolgot. Rengeteget edzettem, sokat futottam, illetve kondiztam. Nem lesz ez másképpen 2016-ban sem, viszont a célom, hogy egyre jobb legyek, és hogy a csapattal a lehető legjobb helyen végezzünk a bajnokság végén. Nem gondolkozom semmin, itt vagyok, egy szerető közösségben, egy nagyon jó edzővel, szuper csapattársakkal, akiktől tanulhatok sokat. Nagyon jól érzem magam, a lehető legjobb helyen vagyok jelenpillanatban. Természetesen mindig elsődleges célom lesz, hogy fejlődjek még többet, és hogy nyerésre vezessük a csapatot.

A futball az életem. Nagy álmom, hogy egyszer viselhessem majd a Magyar Válogatott címeres mezét. Semmi sem elérhetetlen,csak akarj, küzdj, ne ijedj meg, keress új kihívásokat! Hittel és akarattal! Bízz magadban, merj álmodni! Remélem tudtam másokat motiválni.

Cristiano Ronaldo nélkül nem tartanék itt. Ő a legnagyobb példaképem. Egy személy, aki mind a futball pályán, mind a külvilágban megállja a helyét. Nagy álmom, hogy találkozzak vele, és elmesélhessem neki, nélküle nem tartanék itt. Ő motivál napról napra. Róla mindent tudok. (     40.mp-től, 21-es vagyok)

Egy tanács: Legyen egy példa előtted, bármilyen sportot is választasz! Hidd el, segíteni fog! Sok sikert!

„Az igazi bajnokok azok, akik az utolsó leheletükig küzdenek.”- Cristiano Ronaldo

blogolj38A példaképek nyomot hagynak az emberben, és ha hittel, és akarattal, az Ő át élt sikereivel élsz, akkor Te is lehetsz a semmiből a legjobb! Én azon vagyok, hogy Ronaldo életpályáját látva, az én élet utam is így alakuljon. Kiskorom óta ezen vagyok, és azóta ettől a gondolattól senki nem tud eltántorítani.

Kiszely Tibor, labdarúgás

Kovács Pál Baptista Gimnázium

You may also like...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás