Nemes Attila

Floorball, siker

Kiskoromban mindig csak tanultam. Sokszor hetekig alig mozdultam ki a szobámból, mert tanultam a leckéimet. Ennek meg is volt az eredménye, mert szinte mindig mindenből ötös voltam évvégén. Ötödikes koromban kezdtem el érdeklődni a sportolás iránt. 

Ekkor próbáltam ki az atlétikát, és azon belül is több ágát például a gerelyhajítást, a távolugrást, a magasugrást. De egyik sem tetszett úgy igazából, mert vagy nem illettek hozzám vagy nem tetszettek, ezért otthagytam az atlétikát és mással próbálkoztam. Így találtam rá az iskolában a floorballra, ami a szárazföldi megfelelője a jéghokinak. Csak a használt eszközök térnek el egy kicsit, de a szabályok és a pálya ugyanaz. Ez bevált nekem. Az általános iskolámban ugyan nem profi szinten oktatták, és nem profik jártak az edzésre, de jó volt. Osztálytársaimmal jártam gyakorolni, és elég gyorsan belejöttem a játékba, meg is szerettem. A tanulás meg ment rendesen mellette, csak most már nem csak folyton ültem a szobámban, mint azelőtt, hanem rendszeresen mozogtam is.

Innentől kezdve kitartóan jártam edzésekre, és hatodikban már voltam is egy versenyszerű megmérettetésen. Ezt a rendezvényt a Waldorf iskolák szervezték a diákjaiknak, és sokan jöttek el erre a sportnapra. Ekkor néztem életemben elsőször floorball versenyt és láttam, hogy a nagyobbak milyen jól játszanak. Persze ekkor a teljesítményem még nem nagyon ért a közelükbe sem, de eltökéltem, többet fogok gyakorolni, hogy én is jobb legyek olyan, mint ők. Ezzel az elhatározással jártam továbbra is szorgalmasan az edzésekre, és attól kezdve egyre jobb lettem. Hetedikes koromban már voltam olyan jó, mint a nyolcadikosok, nyolcadikos koromban meg már egyenrangúként vettem részt a sportnapon a legjobbakkal. Mindez egy elhatározáson múlt. Ha nem mentem volna el arra a versenyre, akkor nem tudtam volna magamat kihez viszonyítani, és megragadtam volna az akkori szintemen. Ugyan nem voltunk dobogósok hatodikos koromban, a mérkőzésből mégis nagyon sokat tanultam. De szerintem a legfontosabb, hogy lett egy álmom, amit meg akartam valósítani. Mert álmok nélkül céltudattalan vagy, és nem tudod, hogy valójában mit akarsz elérni, és ez még a jobbik eset. Rosszabbik esetben akár elveszítheted a kedvedet, és akkor feladod, mert már nem látod értelmét az edzésnek, mind ez csak azért, mert nem voltak igazi céljaid.

Amikor gimnazista lettem, bekerültem egy komolyabb csapatba, ahol folytattam a floorballos pályámat. Nagyon hamar beilleszkedtem. Mivel elég jónak ítélt meg minket az edzőnk, elmentünk az Országos Floorball Diákolimpiára. Ez volt az első középiskolás diákolimpiai szereplésem, és sosem fogom elfelejteni, még ha nem is kerültünk be a döntőbe, de elég jó helyezést értünk el.

floorball

A verseny jó tapasztalat volt nekünk, rámutatott a gyengéinkre. A mérkőzések után az edzőnkkel átbeszéltük a szereplésünket, hogy tudjuk, mire kell a további edzéseken figyelni. Ha szorgalmasan dolgozunk, remélem, jövőre már mi leszünk az elsők, hiszen most már tudjuk, hogy mik a hibáink, és kijavítjuk őket.

Ahol most tart a csapatunk, amit megcéloztunk.

„ Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell.” Kimi Raikkönen

Nemes Attila

Váci Szakképzési Centrum Boronkay György Műszaki Szakközépiskolája és Gimnáziuma – Floorball csapat.

Felkészítő tanár: Gelniczkyné Teiszler Mária

You may also like...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás