Extrém

„A vagányság előny, de ha túlhajtod, belehalsz.”

Féktelenül c. film

„Normális vagy?! Tudod, hogy ez milyen veszélyes?! Miért csinálod?!…” – kérdezték tőlem már sokan. Bár mindenkinek választ adtam, az igazi lényeget azt hiszem soha senki nem értette meg. Pedig mindig mindennek oka van. Én egész kicsi koromtól fogva kerestem az izgalmakat. Akár tudatosan, akár tudat alatt. Örökmozgó kisgyerkőc voltam és élveztem minden pillanatát.Most sem élem nyugodt időszakomat, de nem is szeretném. Tele vagyok ötletekkel, hogy mit csináljak szabadidőmben. Van ún. képzeletbeli bakancslistám is, és mégpedig azért csak képzeletbeli, mert nincs az a nagyságú papír, amire minden álmom fel tudnám írni. Az igazság az, hogy adrenalinfüggő vagyok, ami azt jelenti, mindig mindenhol keresem a kalandokat. Nem tudnék nélkülük létezni! Szerintem mindenkinek szüksége lenne egy kis izgalomra, hogy az unalmas, szürke hétköznapokat kicsit megváltoztassa.

Ezernyi tervem van még, de már próbáltam ki ezelőtt is extrém sportokat. Ilyen volt pl.: a lövészet, a vadvízi evezés, a rally és az ejtőernyőzés. Azt hiszem mesélnem kell ezekről, hiszen ezek sem mindennapos sportok, legalábbis egy átlagos ember számára biztosan nem. Sokak talán nem is mernék kipróbálni ezeket az őrületeket, pedig igen jó hatással lehetnek ránk. Legyőzhetjük félelmeinket, felszabadíthatjuk magunkat az új lehetőségek kipróbálásával és számos opciót kínálnak még, amikre nem is gondolnánk.

 

Emelkedünk! Izgatottan bámultam ki az ablakon. Én nem vagyok normális! Életemben először ülök repülőn, és még ki is akarok ugrani? Hát ez fergeteges! A következő pillanatban már zuhantam is, kb. négyezer méter magasságból. Miután kinyílt az ejtőernyő a hátizsákból, kitágult a világ. Így már volt egy kis időm nézelődni is. Hé, fentebb tényleg tisztább a levegő! És mintha egy kis makettet néznék, a kocsik pedig olyanok, mint amivel a gyerekek játszanak a homokozóban. Éreztem, ahogy a tó felett elkapott egy kis szellő. Játszottam az ejtőernyőt irányító kötelekkel. Egyszer jobbra forogtunk, egyszer balra.

 

 

Aztán csak azon kaptam magam, hogy a következő kanyarban koppant a fejemen a bukósisak. Ez természetes dolog volt ekkora sebességnél. Az aszfaltozott útról lefordultunk a földes útra. Nagy porfelhőt húztunk magunk után. Az összes kanyart keresztbe vettük be. Ez már valami! Ez bizony vezetés a javából!

És hipp-hopp. Máris vizes voltam. Kapkodtam a levegőt a jéghideg folyóban. A sodrás nagy volt, a víz pedig mély. A csoportból csak párán mertünk leugrani a szikláról, aminek a magassága elvileg hat méter volt. Természetesen nem csak elsőként ugrottam, hanem én álltam a peremen legtöbbször is. Miután kiugráltuk magunkat újra beszálltunk a hajókba és jöttek az izgalmasnál-izgalmasabb kanyarok és az apróbb vízesések. Szárazon biztosan nem úszod meg!

 

 

 

 

 

 

Sok szeretettel: Zsóó

You may also like...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás