Egytől tizenegyig

Jelenlegi, és sajnos legutolsó blogomban elmesélném rövid történetem, hogy is juttam el idáig.

A versenyen való részvételemet német tanáromnak köszönhetem, akinek ezúttal is hálával tartozok. Mi mással kezdhettem volna a blogírást, ha nem az életemet megváltoztató sportot mutatom be. Az első blog megírásán még talán háromszor annyit időztem, mint most a legutolsónál. Hihetetlen mennyiségű támogatást és elismerést kaptam, mind az iskolában, mind az ismerettségi körben. Használhattam a sulirádiót, hogy minél többen tudjanak a versenyről. Az ismerőseim pedig szavaztak és meg is osztották a blogom linkjét, ezeknek köszönhetően sikerült első helyen továbbjutnom a második fordulóba.

Elszántan írtam külön-külön vázlatot minden írásomhoz, majd az elkészült és kiposztolt cikkek linkjét örömmel osztottam meg ismerőseimmel, barátaimmal. Az első pár blog témája nem is okozott nehézséget, mivel szerettem volna folytatni a megkezdett Spartan Race beszámolókat. Az ezeket követő témák is mind nagyon közel állnak hozzám, ezért nem ütköztem problémákba. Minden egyes blog életem egy-egy kis darabkája, amit nagyon szívesen osztottam meg veletek. Sokat tanultam fogalmazásaim írása, szerkesztése közben magamról és természetesen a helyesírásról is.

Remélem elnyerte tetszéseteket irományaim nagy része.

KÖSZÖNÖM mindenkinek a támogatást!

Most már csak az izgalom maradt hátra és a várva-várt eredményhirdetés.

Sok-sok puszi nektek!!!

Zsóó

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás