Csapatbeli problémák

Most arról olvashattok majd, hogy hogyan alakultak az emberek közti viszonyok (barátság/ellenszenv) a csapatunkban a Horvátországi VB után. Minden csapatban vannak konfliktusok.. ezeket vagy megoldjuk, vagy nem.. hozzáállástól függ. A mi csapatunkban is volt egy nagy konfliktus, egy párkapcsolat bonyodalma. Sajnos ilyen helyzetekből eléggé eldurvulhatnak az egymás iránt gondolt, érzett dolgok.
Amikor két csapattárs egymásba szeret, akkor mérlegelniük kell, hogy tudnak-e a jövőben csapatban dolgozni, úgy hogy az edzéseken, versenyeken kizárják azt, amit egymás iránt éreznek, legyen az lángoló szerelem vagy éppen szakítás utáni fájdalom, szomorúság vagy akár gyűlölet. Az elején még semmi probléma nem volt a szerelmes gerle párral, de aztán jöttek a viták és az egyéb szokványos dolgok. Amikor kimentünk Horvátországba, akkor hirtelen minden szép lett és semmi probléma nem volt a fiatalokkal. Jól éreztük magunkat végre, kikapcsolódtunk és pihentünk, de aztán véget ért az 1 hetes paradicsomi pihenés és vissza kellett térnünk a megszokott kerék vágásba. Miután hazaértünk, akkor még senki nem gondolta volna, hogy bármi is történni fog a csapattal…  A következő edzésre már úgy mentünk le, hogy azt a hírt kaptuk, hogy szakítottak a turbékoló galambocskák. Mindenkit nagyon meglepett a hír, de mi nem tudtunk semmit tenni ez ellen, csak annyit, hogy meghallgattuk őket és segíteni próbáltunk amiben csak tudtunk. Innentől kezdve megváltoztak a csapatbeli viszonyok. A fiatalok végül nem tudták megoldani a problémát, hiszen egyikük sem akart a másikkal beszélni. Ezek után, tetézve a helyzetet az egyik edzőtársam és én komolyabb összetűzésbe kerültünk és az edző arra a döntésre jutott, hogy ameddig nem ülünk le megbeszélni a konfliktus forrását, addig nem visz minket versenyre, hiszen az kihat az egész csapatra, mert akkor már nem úgy megyünk fel a színpadra, mint régen, hanem érezni lehet majd a feszültséget. Részemről nem volt semmi akadálya, hogy leüljünk megbeszélni és megoldani a kettőnk közti ellentétet. Meg is beszéltem a sráccal, hogy mikor és hol találkozzunk. A srác ugyan eljött, de nem mondott semmit, míg én elmondtam minden olyan problémát vele kapcsolatban, ami zavart, bántott. Ezek után, hogy ő nem mondott semmit úgy vettem, hogy nincs mit mondania és biztos én nagyítottam fel a gondokat, de néhány hét múlva kiderült, hogy nem. Hiába nagy a türelmem és kitartó vagyok, úgy döntöttem 1 hónappal később, hogy tánciskolát váltok, ennek több oka is volt. Az egyik a csapaton belüli viszonyok rohamos változása negatív irányba és az edző kivételezése. A másik ok pedig az volt, hogy itt már megragadtam egy szinten és nem tudtam fejlődni. Ezért azt láttam a legmegfelelőbb döntésnek, ha tovább lépek és új helyen folytatom a táncos karrieremet.
Mára ennyi, a legközelebbi blog bejegyzésemben az iskola-sport-magánélet kapcsolatról fogok írni Nektek. 🙂

You may also like...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás