Juhász Adél

Áramlásban

Sokan nem értik. – Semmire sincs időd! – Csak tudd: ha akarom, van! – Nincs gyerekkorod! – De van, és sokkal tartalmasabb! – Nagyon unalmas! – Hidd el, tud izgalmas lenni! Én tudom, mit akarok! És Te? 

a

Nekem van célom! És Neked? Ez az életem, és a Tiéd? Én nem cserélném el semmiért…

2005-

– Mi van, ha nem sikerül? Ha talpas lesz? És, és… mi van, ha csípni fog?? – Riadtan forgolódok körbe-körbe a rajtkövön. Úszni már tudok – azt mondták – a fejesugrást kellene gyakorolni. Alattam a víz, a medence mélysége, rémisztően messze… Nagy levegő… és egy hatalmas hasassal indítok. Persze csíp… nagyon. Kicsit sajnálom magam, kimászok, toporgok, aztán ugrok. Mászok és ugrok, körbe és körbe. Már nem érzem a fájdalmat. Koncentrálok… és sikerül!! Újra meg újra. Feladat teljesítve, hazamehetek…

Egy örökkévalóság telt el azóta. Tíz év… Te jó ég!

Ifjúsági Világbajnokság 2015 Szingapúr I.Tíz kemény, fantasztikus, izgalmas, eseménydús esztendő… Imádtam edzésre járni. Először még Margit nénihez, aki azt mondta, ügyes vagyok, gyorsan tanulok. Aztán ahhoz a langaléta, szigorú emberhez, aki ott hadonászott a parton. Akitől sokan félnek, mert mindig kiabál. Aki nem akarja, nála az is vízbe megy. Vagy haza. Ő Novotny Attila, az EDZŐ. Amúgy nem is kiabál. Még kedves is tud lenni… néha… Nélküle nem lennék az, aki vagyok…

Hetente kétszer, majd háromszor is edzettem. Még akartam, még, még… Versenyre is mentünk. Az elsőt nagyon élveztem! Aranyérmet nyertem! A következőt már nem… Kiderült, mások ügyesebbek. Sokan voltak… Megijedtem, begubóztam, de akartam. Mindennél jobban… Többet és jobbat. Elkezdtük a kemény munkát. Mindig, mindent becsülettel megcsináltam. Inkább többet, mint kevesebbet. Vártam az eredményt. És kikaptam. Újra és újra… Sírtam, hisztiztem, és még jobban akartam… Attila nyugtatott, jó úton járok… Lassan megismertem az ellenfeleket. Ők is engem. Egyre kevesebben voltak…

Megtört a jég… Az első győzelem… Az első különdíj… Az első ranglistavezető hely… Az első országos csúcs… Az első bajnoki cím… Az első válogatottság… Az első nemzetközi érem… Új időszámítás kezdődött. Már nem csak úszó voltam. Versenyző lettem…

Ifjúsági Európa-Bajnokság 2014 Dordrecht

A csapatunk is alakult. Először csak hárman voltunk, majd tizenhárman, sőt huszonhárman is… Aztán fogyni kezdtünk. Nem mindenki akarta egyformán. Minden évben valakit elsirattunk. Volt, akit nem… Most jó. Mert egység van. Egyet akarunk…

2014

– Ugye tudod, hogy nem baj, ha nem sikerül?

Eleredt a könnyem, mint a záporeső… nem sikerül… nem sikerül… Még egy ölelés, enged a görcs, mennem kell… sikerül… sikerül… Igen, mindenki aranyat vár tőlem. Vezettem az ifi Európa ranglistát, mielőtt ideértünk Dordrechtbe. Kihívás… hogyne, a mi medencénkből? Megvan az 19 méter is… Kicsit rövid, kicsit keskeny, de a miénk.

-200 m butterfly girls! The finale! – Igen, idő van… Vonulunk, feszült arcok, gyors mosoly, integet, vetkőzik, fürdőruhát rángat, szemüveget igazít, koncentrál… sikerül… sikerül…  – Take your marks!… és a duda. Nna végre! A hideg víz arcul csap, agyam kitisztul, csak a tervek szerint… Tartom a tempót, nem maradok le, együtt velük, forduló, delfin, fél távnál még mindig együtt négyen, eddig jó. A kritikus hossz jön, balról a spanyol, jobbról az angol lány erősít, megyek utánuk, sikerül… sikerül… Még egy forduló, korán jövök fel, néhány tempóval korrigálok, lassan félpálya… MOST!!! Indul a nagy hajrá, előre… tol… fej… láb! Az angol lány megvan, de a spanyol küzd. Vésztartalék üzemmód, gyerünk! Feszül a tüdő, zakatol az agy, ezt nem adom oda! Nem ezért dolgoztam, sírtam, izzadtam és küzdöttem! Utolsó 5 méter, még egy nagy levegő, csak én meg a víz… és a fal… – Lane 3 – 2:10,93 – Juhász Adél! – Attila, megcsináltuk!

Isten, áldd meg a magyart… – Könnyezem… vagy mégsem?  Sikerült!!!!

EURÓPA-BAJNOK VAGYOK!!!!

Ifjúsági Világbajnokság 2015 Szingapúr II.

2015

…- Adél, a tolás… Adél, a szint… Mélyebbre! Magasabbra! Nem tolsz végig! Nyúlj előre! Adél, hány kiló vagy? Miért nem eszel? Miért eszel annyit? Adél sok! Adél, nem elég! Adél, miért…?  Ez kevés… Ismétlünk… Adél… Adél…!

Suliban a pótlás… A Habsburgok meg a geometria, novella- és verselemzés, retorika, állatvilág, vegyületek… – Adél, kész van? Adél, mikor… meddig…? Hozzad… mondjad! Adél…! – A múlt heti anyag. Meg az azelőtti. Meg a mostani. Témazáró, felelés, röpi, beadandó. Tanulom, hozom, mondom, leadom… inkább most, mint nyáron. Sietek, szaladok, írok, másolok… Huhh! Kész vagyok!

…Csönd van. Nagy csönd… Ez jó. Vagy mégsem?? Tolom. Mélyebbre, Magasabbra. Előrenyúlok. Végigtolok. Eszem. Nem eszem. Csűröm neki. Ismétlek. Még egyszer… Sikít az agyam, sípol a tüdőm. Érzem, tartom, megfogom, elkapom…

…- Adél, alakul… Még egy kicsit… Ezt elfogadom… Adél, jó lesz…

***

Bingó! Megvan a kvóta, utazhatunk az Ifjúsági Világbajnokságra Szingapúrba. Igen utazhatunk. A húgom is jön. Az Európai Játékok ezüstérmével kivívta magának, hogy ott lehessen. Büszke vagyok rá. Jó tanítvány… Attilával együtt megyünk. Az első alkalom, hogy mindhárman kint vagyunk egy világversenyen. Az első, de nem az utolsó! Ahogy megálmodtuk. Még évekkel ezelőtt. Együtt egymásért, rendületlenül…

1500m gyors. Most ezt dobta a sors… Magamat is meglepem. Nyoma sincs a tavalyi ifi EB-s izgalomnak. Halálosan nyugodt vagyok. Attila szerint, mint egy bérgyilkos. Már-már ijesztő… Tudom, mit akarok. Bevéstem az agyamba… és megcsináltam! 16:24,29…

Ötödik hely. Hmm… Kóstolgatom, ízlelgetem. A világon az ötödik legjobb. Hányan mondhatják ezt magukról? Hogy ez jó vagy nem? Nem-nem jó. Nem elég jó… Ezzel az idővel a legutóbbi VB-n partiban lettem volna az aranyért. Ifjúsági országos rekord. Két magyar jött valaha is jobbat. Az egyikük már olimpiai bajnok… Most az ötödik helyre volt elég. Csalódott vagyok? Költői kérdés volt…

***

Hajt a lendület, meg sem állnék. Érzem, hol kell, és hol lehet még javítani. Most akarom. Most. Nem később. Attila meggyőzött, szükségem van a pihenésre. Két hetet tervezünk, egy lett belőle…

Vissza a régi kerékvágásba. Azaz mégsem. Ez egy új irány. Új szezon, új tanév, új kihívások. Figyelem, megtolom, emelem. Tervezem, tanulom, szervezem. Kézben tartom. Nem engedem…

Nincs kétely. Nincs kérdés. Nincs panasz.

Cél van. Elszántság van. Munka van.

Sok munka. Alapos munka. Hogy elég jó legyen…

2016

Üdv 2016! Már vártalak… Hiszem, hogy emlékezetesek leszünk egymásnak. Hiszek a becsületes, kemény munkában. Hiszek az egység erejében. Hiszek a céljaimban. Hiszek az edzőmben. Hiszek magamban…

Hajrá Kiskunhalas

Hiszem, hogy az álmok valóra válnak!

Irány Rió!

Juhász Adél úszó

Kiskunhalasi Bibó István Gimnázium

Felkészítő tanár: Zákányné Frei Erzsébet

You may also like...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás