Nem csupán hobby!

„A jó tréner meghallja, mit mond neki a ló. A nagy tréner azt is meghallja, amit csak suttog.”

Monty Roberts

Mai blogomban a barátaimat szeretném kicsit bemutatni, mivelhogy rengeteg hasznos dolgot tanultam a tőlük. Nemcsak lovagoltam, hanem a lovászok feladatait is elláttam, valamint segítettem lovagoltatásban is. Imádtam a munkám minden egyes percét, még ha olykor akadtak is nehéz percek.

Tudniillik, a lovak nem robotok. Nem lehet felülni rájuk és gépként beprogramozni őket, ahogyan azt sokan szeretnék. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, igaz? Azonban ezek az állatok igen különös teremtmények, épp ez adja meg a lovaglásnak azt a bizonyos varázsát. Sosincs olyan, hogy két ló vagy két lovaglás ugyanolyan lenne. Mindezt úgy értem, hogy nekünk, embereknek sem egyforma minden nap a kedvünk. Nos, pont így van ez a paciknál is. Egyszer szelídebbek, egyszer pedig kicsit vadabbak. Alapjába véve menekülő állatok, kifinomult hallással, látással és szaglással rendelkeznek. Ez okozhatja azt, hogy legtöbbjük ijedős, ami nehézséget generálhat.

Balról jobbra: Csipke, Szami és Dáma

Mindig, még fiatalabb koromban is vonzottak a lovak és a velük kapcsolatos munkák, kihívások. A legtöbb nyáron- hála a szüleimnek- részt vehettem bentlakásos lovastáborokban és ennek hatására tényleg beleláthattam, hogy mikkel jár ez az életorma. Ámde akkor tapasztaltam meg igazán, amikor idősebb lettem és valóban én dolgoztam a hátasokkal. Egy nyáron lovásznak álltam és tizenhat gyönyörű négylábúval foglalkoztam, valamint négy évig dolgoztam a hét minden napján a három lipicai pacival, akik a fenti képen láthatóak.

Elsősorban azt kell megértenünk, hogy nem a ló van értünk, és nem is mi értük. Ez a kötelék csak úgy működik, ha egymásért vagyunk. Ennek értelmében alakul ki egy olyan bizalmi kapcsolat, amiben mind a két fél jól érzi magát. Természetesen így is akadnak néha nehézségek, amik azt jelentik: sokat kell még tanulnunk nekünk, és négylábú bajtársunknak is. Fordult már elő velem is, és szerintem minden lovassal, hogy barátunk őrült vágtába kezd és mi csak tehetetlenül ülünk rajta, legalábbis míg észbe nem kapunk. Többnyire erre is vannak trükkök, persze nem mindegy milyen helyzetben vagyunk. Nem csak magunkért felelünk, de társunkért is. Szóval, illik jó döntést hozni.

Viszont a nehézségek leküzdése után, nincs más, mint élvezni a kemény munkának édes gyümölcsét. Annál jobb érzés nincs a lovas életformában, mint amikor egész nap értük dolgozol és este a jól megérdemelt lovagláson eggyé váltok. Hosszú túrákat tesztek a nyári kellemes estében, együtt nézelődtök a gyönyörű természetben. Bebarangoljátok a környezetetekben lévő összes területet. Szabadon vágtáztok a gátoldalon, a szél csak úgy süvít a fületek mellett. A folyó lassúnak tűnik hozzátok képest. Az idő is megállhat, ha úgy akarjátok. Csak ti ketten vagytok, ló és lovas tökéletes összhangban.

 

 

 

Ez maga a csoda! Számomra ezt jelenti a lovaglás. Kényeztető túra a barátom hátán.

Zsóó

 

You may also like...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás